A Salamancai épületekben fellelhető leggyakoribb kőzetpárosítás a fenti képen látható:

A kép alsó részén látható alsó gránitot jellemzően az épületek alsó 50-100 cm-én, illetve az épületek időjárási viszontagságainak kitettebb részein alkalmazzák.

A gránit jóval ellenállóbb kőzet, mint a fenti kép felső részén látható, vöröses színű homokkő, amelyből viszont az épületek java része van, ugyanis 50-100 cm magasság felett jellemzően ezzel a kőzettel találkozhatunk a házak homlokzatán.

Bár az időjárási viszontagságok által már régebb óta sújtott kőfelületek mindkét kőzet esetében erősen mállanak (végig simítva a mállott kőfelületet jelentős mennyiségű kőzetalkotó távolítható el az anyakőzettől), mégis elmondható, hogy a gránit mállása lassabb. Vagyis, egy ugyanolyan fokú málláshoz több időre van szüksége a fenti gránitnak, mint a fenti homokkőnek, (legalábbis a Salamancát jellemző éghajlaton).

Vegyünk egy példát összehasonlításképpen. A Római Birodalom császárának, Hadrianusnak (ur. Kr. u. 117.-138.) idejében kőhíddá átépített Salamancai római híd gránitból épült. A híd legészakibb pillérét vizsgáltam, amit soha nem rongált meg az árvíz annyira, hogy ki kelljen azt cserélni.

A salamancai Régi Katedrális a XII.-XIII. században épült. Pontosabban annyit lehet tudni, hogy 1106. és 1120. között kezdték el az építkezést, és 1236-ban készült el. Az épület homokkőből készült el. (a keleti falat vizsgáltam)

Sajnos ebben a posztban nem tudtam elhelyezni a róluk képet, viszont az megállapítható, hogy mállásuk kb azonos mértékű: a már igen lekerekített kőtömbökön több cm-es felülethátrálás figyelhető meg. Amennyiben feltételezzük, hogy az építésük óta nem lettek kicserélve, vagy megtoldva a kőtömbök, akkor megállapítható, hogy az itt fellelhető homokkő kétszer olyan gyorsan mállik el ugyanolyan állapotúvá, mint a szintén a város számos pontján fellelhető ezen gránit. A fenti feltételezés nagy valószínűség szerint azért igaz, mert semmilyen renoválási beavatkozásra nem merült fel a jelek alapján alapos indok, illetve ezek nyomai sem figyelhetőek meg a kőfelületeken.

A homokkőnek ezzel szemben számos más szempontú előnye ad okot a nagyobb mértékű használatára a városban: Jóval könnyebben faragható, kisebb sűrűségű, és egy épület építésekor nem feltétlen mérvadó szempont az, hogy majdnem 2000, vagy "csupán" majdnem 1000 évig fog majd ilyen mértékűvé válni a kőzet mállása. Mindezek miatt a gránitot a modern salamancai házak esetében is csupán az épületek alsó 50-100 cm-én alkalmazzák, míg felette javarészben a homokkövet találjuk.