Tartalomjegyzék:

I. Bevezetés

II. A kutatás bemutatása

II.1. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség rákoskeresztúri templománál elvégzett kísérletek és megfigyelések

II.2. A Tákosi, és a Csarodai Református Egyházközségek templomainál tett megfigyeléseim, összehasonlításuk

II.3. Árpád-kori rotundák: Karcsa, Feldebrő, Kallósd és Öskü templomai

II.4. Falusi templomok a Dunántúlon: A Litéri Református Egyházközség temploma és a Veleméri Szentháromság templom

II.5. Egykori és jelenlegi apátsági templomok: Lébény, Bélapátfalva, és Pannonhalma templomai

III. Összefoglalás, a kutatás alapján levonható konklúziók

IV. A projekt során elvégzett munka

V. Köszönetnyilvánítás

VI. Bibliográfia

I.                Bevezetés

Az országban járva nagyon sokféle épületet láthatunk. Ezek állapota igen vegyes lehet: vannak már majdnem összedőlt, illetve teljesen újszerű hatású épületek is. Az épületeket vizsgálva könnyen belátható, hogy egy teljesen újonnan megépült épület lepusztulási intenzitását a kivitelezés minősége mellett a felhasznált építőanyagok köre befolyásolja a leginkább.

Az építőipar mellett nem elhanyagolható a kőzetek szerepe a műemlékvédelemben sem, hiszen a legtöbb, máig fennmaradt, és történelmi jelentőségű épület kőből, vagy valamilyen egyéb kőalapú építőanyagból épült. A sok esetben nem hatékony, esetleg kártékony műemlékvédelem fő oka lehet az eredeti építőanyag fizikai tulajdonságainak figyelmen kívül hagyása.

Mindez azt a célt szolgálja, hogy minél jobban minimalizálni tudjuk a védeni kívánt épületben a káresetek bekövetkezésének esélyét.

Kutatásom első részében a legfontosabb (vagyis a legnagyobb mennyiségben megtalálható, illetve építőanyagként felhasznált), körül-belül 50 kőzet építőipari szempontból releváns tulajdonságainak rendszerezésével foglalkoztam (ld. 1. táblázat (ld. itt!)), míg kutatásaim további részében történelmi szempontból releváns, elsősorban Árpád-kori templomokat kerestem fel annak érdekében, hogy feltárjam építőanyagukat, illetve geológiai szempontokat szem előtt tartva leírást készítsek ezen templomok állapotáról, illetve történelmi múltjáról.

Sajnos egy év alatt lehetetlen feladat lett volna Magyarország összes Árpád-kori és/vagy műemléki templomának felkeresése, és mindegyikről teljes értékű leírás készítése, ezért munkám az ország minden tájáról csak a következő templomokra terjedt ki (ABC-rendben): a néhai Bélapátfalvi Ciszterci apátság templomára (Bélapátfalva, Kőalja dűlő, 3346), a Csarodai Református Egyházközség templomára (Csaroda, Kossuth u. 2., 4844), a Feldebrői Szent Márton templomra (Feldebrő, Szabadság tér 1, 3352), a Kallósdi Szent Anna körtemplomra (Kallósd, Kossuth Lajos u. 25, 8785), a Karcsai Református Egyházközség templomára (Karcsa, Alkotmány u. 1, 3963), a Lébényi Szent Jakab apostol plébániatemplomra (Lébény, Templom tér 2, 9155), a Litéri Református Egyházközség templomára (Litér, Dózsa György u. 45, 8196), az Ösküi rotundára (Öskü, Mecset utca 3., 8191), a Pannonhalmi Bencés Főapátság templomára (Pannonhalma, Vár 1, 9090), a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség rákoskeresztúri templomára (Budapest, Bakancsos u. 2, 1173), a Tákosi Református Egyházközség templomára (Tákos, Bajcsy-Zsilinszky utca 29., 4845), illetve a Veleméri Szentháromság templomra (Velemér, Paprét, 9946). (ld. 1. ábra)

1. ábra: A projekt során felkeresett templomok elhelyezkedése Magyarországon
A Google My Maps nyomán

II.             A kutatás bemutatása

A kőzetek tulajdonságai alapvetően a keletkezési/képződési körülményektől, a kőzetet felépítő anyagoktól (ásványoktól), majd a kőzetképződést követően az esetleges mállási (fizikai és kémiai) behatásoktól függ. A kőzeteket csoportosíthatjuk ezen szempontok alapján magmás, üledékes és metamorf kőzetekre. a kőzetek mind megjelenésükben, mind fizikai paramétereikben rendkívül különbözőek, és az egyes típusokon belül is rendkívül változatosak. Mindezek miatt célszerű rendszerezni, összegyűjteni az egyes kőzeteket jellemző sajátságokat. Mindezt az 1. táblázatban tettem meg. (ld. erre a linkre kattintva)

A továbbiakban csak a Magyarországon, elsősorban Budapest környékén nagy mennyiségben megtalálható, és számos épületben ipari átalakítás nélkül is felhasznált kőzetekkel, így a homokkővel, a mészkővel, illetve a magmás kőzetekkel foglalkoztam részletesebben. A megadott terjedelem szűkössége miatt jelen írásomban nincs módom kitérni mindegyik típusra részletesen, viszont mindegyik kőzettípusról az Olvasó részletes leírást talál a projekt blogcsatornáján, a https://kozetek.blog.hu/ oldalon.

A projekt második felében terepi bejárások alkalmával alkalmaztam a kőzetek általános fizikai tulajdonságai alapján szerzett ismereteket a bevezetőben felsorolt templomokat esetében. A helyszíni terepszemlék, illetve a templomokhoz kapcsolódó szakirodalmak átnézése után a következő feljegyzéseket készítettem:

II.1. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség rákoskeresztúri templománál elvégzett kísérletek és megfigyelések

A XVII. kerület legmagasabb templomának építését 1939-ben kezdték el és 1943-ban szentelték fel. A gyülekezet azért kezdett közadakozásba, és templomépítésbe, mert a korábbi, 1800-ban felszentelt templom az intenzív lakosságszám növekedés következtében ekkorra már kicsinek bizonyult, így a gyülekezetnek szüksége volt egy nagyobb templomra.

A templom szerkezetét tekintve háromhajós, de a szélső két hajó olyan kicsi, hogy mindössze egy közlekedési folyosónak elegendő hely van ott. Tornya 40 m magas, melyben 3 harang lakik. (ld. 2. ábra)[1][2]

2. ábra: A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség rákoskeresztúri temploma
Saját készítésű felvétel

Ennek a templomnak az építőanyagát vizsgáltuk meg 2021.02.12-én, derült, napos, szeles, hideg időben (-4 °C). Használt műszereink a következők voltak: duroszkóp, Schmidt-kalapács. (ld. 3. ábra (bal))

A templom építőanyaga főleg tégla, de az alsó részének burkolata kb. 40-50 cm-es magasságig hárshegyi homokkő. A kőzetet vizsgálva kiderítettük, hogy a helyenként erősen mállott kőzetfelszínből mechanikai és kémiai mállás hatására több helyen akár több centiméternyi kőanyag is hiányzik az eredetileg felhasznált tömbhöz képest a természetes eróziós folyamatoknak köszönhetően.

Hárshegyi homokkőnek azokat a homokköveket nevezzük, melyek a felső oligocénben (katti emelet) rakódtak le 27,82 millió év és 23,03 millió év közti időintervallumban, annak is a legelső felében.

A pannon-medence területét az ezt megelőző alsó oligocénben (rupeli emelet) egy erősen elszigetelt, oxigénszegény, mélytengeri környezetnek gondolják ma a kutatók. Ennek köszönhetően az ebben a korszakban képződött tardi agyagban alig találni őslenyomatokat. Az oxigénhiányos állapot miatt a tenger aljzatára lesüllyedt szerves anyag nem tudott elbomlani, így a tardi agyag potenciális szénhidrogén anyakőzetnek tekinthető.

Az alsó oligocén végével a mélytengeri környezet sekélytengerivé vált lemeztektonikai folyamatok következtében, és a létrejött, egymástól elszigetelt lagúnák világtengerekkel való kapcsolata is helyreállt. Ennek köszönhetően a vízben is magasabb lett az oxigén koncentrációja, így a tengerben ismét élőlények sokasága jelenhetett meg.

Ennek ellenére a korszak alsó emeletét jellemző hárshegyi homokkőben csak kisszámú meszes héjú élőlény lenyomatát figyelhetjük meg, különösképpen a kovásodott változatok esetében. Mindennek oka BÁLDI T. szerint az, hogy a kőzet diagenezisét követően savas-bázisos oldatok járták át a kőzet anyagát, ahol a savas kémhatású oldatban elég magas volt a Hidrogén-ion koncentráció ahhoz, hogy feloldja a mésztartalmú héjtöredékeket. A kőzetrétegek alsó részén viszont megfigyelhetők ezek az élőlények, melyek megőrződése valószínűleg a mélyből feltörő, ellentétes kémhatású oldatoknak köszönhető, amely közömbösíthette a tengeri lagúnában megtalálható savas oldatot. [3][4][5][6]

Három ilyen hárshegyi homokkő tömb kőzetfelületi szilárdságát mértük meg roncsolásmentes vizsgálati módszereket alkalmazva (Duroszkóp, illetve Schmidt-kalapács) a templom délnyugati oldalában. Az alább olvasható ezeknek a példányoknak a leírása:

AB7-es kőtömb: 53*54 cm²-es, finomszemű, alaphangon barnásszürke homokkő. Felületén vasas kiválás figyelhető meg, helyenként vékony mállási kéreggel. A kőtömb alsó 4 cm-én már levált a kőanyag egy része. (így ezen a felületen alkalmunk nyílt Schmidt kalapáccsal vizsgálnunk a homokkő kevéssé mállott részét is, melyeket így össze tudunk hasonlítani) (ld. 3. ábra)

A4-es kőtömb: 36*44 cm²-es, felülethátrálásos, az AB7-es kőnél durvább szemű, de még mindig finomszemű homokkő. Színe enyhén vöröses szürkésbarna. A környezetében elhelyezkedő kövekkel összehasonlítva valószínűleg a felülethátrálás cm-es nagyságrendű is lehet. (ld. 3. ábra)

A5-ös kőtömb: 24*32 cm²-es, limonitos, barna, okkeres színű, finomszemű homokkő. Felületén szelektív mállás, illetve változó felülethiány (0,5 cm-3cm-ig) figyelhető meg. (ld. 3. ábra)

 3. ábra: A fent jellemzett kőtestek, balról jobbra: AB7, A4, A5 számmal ellátva. Ezeken a kőfelületeken végeztünk kőzetfelületi szilárdság méréseket a bal oldali képen, bal oldalon látható Duroszkóp, illetve a kép jobb oldalán látható Schmidt-kalapács alkalmazásával. A fenti kőfelületeken végzett mérési eredményeink a 2. táblázatban olvashatóak

Mérési eredményeinket a következő táblázatban foglaltam össze. (ld. 2. táblázat)

2. táblázat: A rákoskeresztúri evangélikus templom falában található hárshegyi homokkő kőzetfelületi szilárdsági adatai 2021. 02. 12-én.  Magyarázat: A durosztkóp mérési eredményei fokban, míg a Schmidt-kalapács mérési eredmények visszapattanási egységben értelmezendők. A „kérges” azt jelenti, hogy a visszapattanási értéket olyan felületen mértük, ahol a mállási kéreg még rajta van a kőzeten, míg a „kérgezetlen” jelentése az, hogy a mért felületen már levált a kőzetről ez a mállási kéreg 

A nyomószilárdság Mega-Pascalban van megadva, melyet a Schmidt-kalapácsos visszapattanási értékekből számoltam ki a következő tapasztalati képlet alapján:

p [MPa] = 5,24*10^(-R_N(L)^/10) * R_N(L)^{(0,55+0,0063* R}_N(L)⁾

(ahol p az egyirányú nyomószilárdsági érték Mega-Pascalban, R_N(L) a vizsgálatainkhoz használt L-típusú Schmidt-kalapács visszapattanási értéke)

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a számított nyomószilárdsági értékek csak becslésre alkalmasak, egyszerűbb lehet tehát a következő táblázat alapján megbecsülni az egyirányú nyomószilárdságot:

3. táblázat: Becsült nyomószilárdság közelítő értékek MPa-ban a Schmidt-kalapács visszapattanási értékek függvényében Török Á.: Geológia mérnököknek (249. o.) nyomán 

Ez azzal magyarázható, hogy mállás hatására végbemenő különböző kémiai és fizikai folyamatok hozzájárulnak a kőanyag belső szerkezetének megváltozásához, „felpuhulásához”, így egyúttal a kőzet szilárdságának csökkenéséhez is. Ez a folyamat is leginkább a porózusabb, így az oldatok számára átjárhatóbb homokkövekre jellemző. A kőanyag felületére kivált, kemény, mállási kéreg leválásával még intenzívebb kőanyagpusztulás kezdődhet el, amennyiben az ehhez szükséges körülmények a továbbiakban is fennállnak.

II.2. A Tákosi és a Csarodai Református Egyházközségek templomainál tett megfigyeléseim, összehasonlításuk

A többi templomnál kőzetfelületi szilárdság méréseket nem végeztem, viszont számos egyéb megfigyelésem remélhetőleg hozzájárulnak ezen épületek hatékony műemlékvédelméhez. A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretném ismertetni a vidéki templomoknál tett megfigyeléseimet. Az alábbiaknál részletesebb leírásokat a blogcsatorna egyéb bejegyzéseiben talál. Ezeket a megfelelő részeknél belinkeltem.

A Tákosi Református Egyházközség, illetve a Csarodai Református Egyházközség templomai egymástól kevesebb, mint 3 km-re találhatók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban.

A Csarodai Református Egyházközség temploma („Mosolygó szentek temploma”) (ld. 4. ábra) a tatárjárás után épülhetett a 13. század második felében, román stílusban. Falainak alapja kb 30 cm magasig kőzet anyagú, amely a barabási, vagy a beregszászi kőfejtőből származik, vagy kisebb eséllyel a Tarpa melletti kőfejtőből. Az előbbi kettő riolitot fejtett legfőképpen, utóbbi pedig dácitot. A kőzet megjelenése alapján ez megállja a helyét. (ld. 4. ábra) Ez a savanyú, vulkáni kiömlési kőzet stabil alapot biztosít a templomnak. A terméskőre döngölt agyag, míg az agyagra faburkolat került, ez képezi a templom padlózatát. A 2001-es tiszai árvíz után ezt ki kellett cserélni (az árvíz a templomot éppen nem érte el). A templom felmenő falai téglából készültek el. Falait fehérre meszelték, melyet szentek képeinek felfestésével díszítettek (mosolygó szentek). A 17. században a reformátusoké lett a templom. Vallási okokból 1642-ben a festményeket bevakolták, és a templomot népies motívumokkal díszítették. Azonban mindezt úgy csinálták meg, hogy nem verték le a korábbi vakolatot és a falképeken látható szentek arcát ábrázoló részeket. Emiatt a 20. századi műemlékkutatások alkalmával jelentős részben épségben tudták feltárni a korábbi díszítő elemeket. A templom mennyezete és berendezése barokk stílusú, elkészülése 1777, Tornya tűhegyesen csúcsos, harang soha nem lakott benne, ezt a célt a templom mellett található, fából készült harangláb töltötte és tölti be. A templom rendkívül szerencsésen vészelte át az évszázadokat, komolyabb épületkárosító történésről semelyik forrás sem számolt be. Jelentősebb épületátalakításra sem került sor. Jelenleg műemléki védettséget élvez.[7][8]

4. ábra: A Csarodai Református Egyházközség temploma, és a templom alapozásához felhasznált kőanyag (riolit, vagy dácit)

A tákosi templomot (ld. 5. ábra) 1766-ban építette a helyi gyülekezet szinte teljesen saját erőből. Külső támogatás hiányában (A katolikus Mária Terézia nem támogatta a reformátusok templomépítését) jelentős részben az alföldi falusi építészetben megszokott, nem túl tartós építőanyagokból épült a templom: Csupán a templom alapozásához használt malomkő (ld. 5. ábra) nem helyi eredetű alapanyag, mivelhogy malomkőnek alkalmas, kemény kőzet nem található a templom környezetében. A malomkövet Sárospatak térségéből, a Tengerszem-sziklánál található bányából hozatták Tákosra. Az itt bányászható, átkovásodott, savanyú, vulkáni törmélékes riolittufa igen kemény, ellenálló kőzet, ezért kitűnően alkalmas volt alapozási célra. A malomkő alapozásra fa gerendák kerültek, mely a templom szerkezeti vázát adja. A templom padlója a korábban épített részeken tégla, a később épített részeken döngölt agyag. A templom falait paticsból (vesszőből font, sárral (finom szemű üledékes kőzetek összessége, erre a célra jellemzően az agyag frakció alkalmas) tapasztott fal) készítették el. Tetőzete zsindelyes, a templom harangtornyául szolgáló torony fából készült.[9]

5. ábra: A Tákosi Református Egyházközség temploma, és a templom alapozásául az 1980-as évekig szolgáló egyik malomkő (kovásodott riolit)

Jól látható, hogy ehhez a templomhoz jóval kisebb mennyiségben használtak kőzeteket, mint a csarodai templom esetében. Ez sajnos azzal a következménnyel járt, hogy a templom szép lassan tönkrement, és az 1980-as években szinte teljes körű rekonstrukcióra szorult. Az alapig visszabontott templom alapozását betonnal töltötték fel, de a templom épületét szinte eredeti állapotában építették újjá. 2001-ben, a tiszai árvíz után a döngölt agyag padlózatot ki kellett cserélni, mivel a csarodai templommal ellentétben ezt a templomot elérte az árvíz.

A két templom fekvésében és építőanyagában tapasztalható különbségek alapvetően meghatározták ezen épületek tartósságát.

II.3. Árpád-kori rotundák: Karcsa, Feldebrő, Kallósd, és Öskü templomai

Karcsa Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, a Cigándi járásban, a Bodrogköz északi részén. Templomának (ld. 6. ábra) különlegességét két dolog adja: az egyik a templom rotundája, amely 11. sz.-ban épült (elképzelhető, hogy még I. István korában), de az bizonyos, hogy annak idején sokkal alacsonyabb volt, mint most. A templomnak ez az egysége téglából készült el, hatkaréjos kivitelezésben. Ez az építészeti forma a keleti keresztény templomokra jellemző, ezért a Magyar Királyság területén ritkaságnak számít, ellentétben például Grúziával, vagy Örményországgal, ahol jóval gyakrabban készültek ilyen, hatkaréjos kivitelezésben a templomok.

A templom főhajója a 13. század végén kezdett el épülni, ám az építkezés 1282-ben félbemaradt, így mellékhajói sohasem készültek el. A megépült főhajó építőanyaga a templom másik különlegessége (ld. 6. ábra): a Kiskövesdről (SK) és Bodrogszentesről (SK) származó vörös trachittal ritkán találkozhatunk építőkőként, mert, bár kétségkívül tartós építőkő, de nagy a sűrűségű, és nehezen megmunkálható. Ám a karcsai református templom falának alapanyagaként nemcsak, hogy ez a kőzet szolgál, de vakolat híján kitűnően tanulmányozható is. A trachit vulkáni kiömlési kőzet, kémiailag semleges, közepes SiO₂ tartalmú kőzet, amelyben magas az alkálifém-oxidok, és a káliföldpát összetétel aránya is (emiatt halványvörös színű a kőzet), és kvarcot nem tartalmaz. Emiatt pedig a gránitnál kevéssé aprózódik. (A kvarcnak nagy a hőtágulása a többi elegyrészhez képest, ez pedig belülről szétfeszíti a kőzetet)[10][11]

6. ábra: A Karcsai Református Egyházközség temploma és főhajójának építőanyaga (trachit)

Feldebrő Heves megyében található, az egri járásban, Egertől 20 km-re délnyugatra, a Tarna völgyében. A Feldebrői Szent Márton templom (ld. 7 ábra) különlegességét adja, hogy altemploma az építési állapotához viszonyítva nagyjából eredeti állapotában maradt fenn, ahol töredékesen ugyan, de Árpád-kori falfestmények is fennmaradtak. Az első feldebrői templomot a 11. században építették, feltehetőleg 1018 után nem sokkal, de 1044 előtt. Építtetője valószínűleg az az Aba Sámuel, aki a Magyar Királyság harmadik királya volt. A templomot feltételezhetőleg saját nyughelyének szánta, erre a célra épült a templomhoz tartozó altemplom. Aba Sámuelt 1044-ben a ménfői csata után gyilkolták meg, testét ezután a templomban helyezték el, de a Képes Krónika alapján néhány év múlva kiásták testét, és „saját monostorába”, Abasárra szállították. Jelenleg az Abasár környéki térségben folynak kutatások a holtteste után.

Az első templom a karcsai rotundához hasonlóan centrális felépítésű volt, de itt nem hat fülke, hanem öt hajó épült, és az épület közepén torony is volt. Ez az építészeti megoldás szintén a keleti keresztény templomokra jellemző, pl. örmény és grúz templomokra. Ebből a templomból javarészt mára semmi nem maradt meg.

Az első templomot valamikor a 12-13. században a nyugati templomok mintájára alakították át háromhajóssá, román stílusban. Alaprajza latin keresztet formázott a bélapátfalvi ciszterci apátság templomához hasonlóan. Ezután még számos alkalommal került átépítésre, melyekből kiemelendő az 1749-től kezdődő, Grassalkovich Antal által finanszírozott átalakítás. Ekkor a templomot barokk stílusúra alakították át, és megszüntették az összeköttetést az altemplom felé. Így az altemplomról a feltárásokig csak egy szűk kör tudott.

Az 1749-es felújításokkor megszüntették a háromhajós struktúrát: Az egész épületet egyhajóssá alakították át, és kiszedték a templomban álló oszlopokat. Ez viszonylag rövid időn belül statikai problémákat okozott (majdnem összeomlott), ezért a későbbiekben még néhány alkalommal ismét renoválást igényelt az épület. Nem véletlen, hogy a boltíveket tartóvasakkal összefogatva találtam.[12][13]

A templom építőanyagául a település szűk környezetében fejtett riolittufa (ld. 7. ábra) szolgál, de az altemplomban, kitüntetett helyzetben találunk egy ismeretlen eredetű, édesvízi mészkőből faragott oszlopfőt is (ld. 8. ábra). Ezt a riolittufát a tákosi malomkövekkel ellentétben nem járták át kovás oldatok, ezért ez a kőzet nem olyan kemény, és sajátsága hogy könnyen felvizesedhet, melynek hatására jelentősen csökken a kőzet nyomószilárdsága is. Szerencsés módon erre utaló nyomokat csak az altemplom északi szárnyában láttam, ahol az altemplom felett már jelenleg nincsen épület. Az altemplom segítségével lehetett rekonstruálni az egykori rotundát.

7. ábra: A Feldebrői Szent Márton templom és kőanyaga (riolittufa)

8. ábra: A feldebrői altemplom ismeretlen eredetű, édesvízi mészkőből faragott korinthoszi oszlopfője

A karcsai és a feldebrői templomokkal ellentétben az ösküi, és a kallósdi körtemplomok sokkal inkább a nyugati keresztény építészeti jegyeket viselik magukon. Mindkét templomhoz félkörívesen tartozik szentély is.

Kallósd Zala megyében fekszik, a zalaszentgróti járásban. A 100 főnél is kisebb lélekszámú falu nevezetessége az a nyolcfülkés körtemplom (ld. 9. ábra), amely csupán 5,8 méter ámérőjű épület, az egyetlen olyan templom a felkeresett Árpád-kori templomok közül, ahol nem találtam meg a templom kőalapozását, csupán a lemeszelt téglafalakat. Ám a templom falainak alján lévő téglák a természetes felvizesedés hatására el kezdtek kiesni, illetve összetöredezni (ld. 9. ábra). Amennyiben ez az állapot fokozódni fog, az épület akár össze is dőlhet.

A Kallósdi-patak völgye 1203-ig volt királyi birtok, a települést első ízben 1217-ben említik, mint Zalavár birtoka. A kallósdi körtemplomot és a hozzá tartozó apró, patkó alakú szentélyt az 1260-as években építették a völgy déli oldalában. Akkoriban még a település a Kallósdi-patak völgyének déli oldalában terült el, ellentétben mai helyzetével. Kallósd körtemploma műemléki védettséget élvez.[14][15]

9. ábra: A Kallósdi Szent Anna körtemplom és felvizesedés hatására összetöredezett téglái az épület alsó néhány centiméterén

Öskü Veszprém megyében, a várpalotai járásban fekvő település. Kerektemplomát (ld. 10. ábra) a vasút mellett találjuk, amelyet mészkőből építettek fel (ld. 10. ábra), amit vastag, fehér mészréteggel borítottak. A hegy, amire a rotundát felépítették, dolomit, míg lenn, a patakvölgyben lévő kőzetek szintén mészkövek. Ezek üledékes kőzetek, de míg a mészkő esetében alapvetően biogén, addig a dolomit esetében alapvetően kemogén folyamatok hatására történik a kőzetképződés. A mészkő porózusabb változataira (durva mészkő) jellemző az elfeketedés, melynek során a vízgőzt tartalmazó, kén-dioxiddal szennyezett levegő hatására gipsz képződik, ami pl. korommal együtt kiválik a mészkőfelületekre, így elfeketítve a hófehér kőfelületeket. (ld. 11. ábra) (Erről a folyamatról sokkal részletesebben értekeztem a TéTéKás Nyúz folyóiratában, illetve ezen a blogcsatornán is.) A templomot borító mészréteg a durva mészkőhöz hasonló folyamatok miatt (feketedés) igen elsárgult az 1976-os felújítások óta, de egy nemrégiben történt felújítás okán én hófehér állapotban találtam az épületet.[16][17][18][19]

10. ábra: Az Ösküi Rotunda és durva mészkő anyaga, amit az alsó ábra telején már felvált a mészvakolat

11. ábra: A Parlament homlokzata 2005-ben. Jól látható, hogy a déli szárnyon megfeketedett a mészkő felülete, amit az épület északi szárnyán már feketedésre kevésbé hajlamos, kevésbé porózus édesvízi mészkőre cseréltek ki
Forrás: https://index.hu/belfold/budapest/2009/09/16/megtisztulva_nez_a_dunara_az_orszaghaz/

Az ösküi rotundát számos tévhittel, illetve nem megalapozott állítással ellentétben, az 1975-’76-os ásatások, illetve felújítások alapján, 11. századi építésűnek gondolják a kutatók. Ezt számos érv támasztja alá: A délies fekvésű bejárat; az eredetileg patkószerűen a hajóhoz csatlakozó szentély; 90 cm vastag falai; három apró, feltehetőleg eredeti állapotban fennmaradt ablaka; a majdnem kör alapú alaprajz megválasztása (É-D-i irányban 50 cm-rel nagyobb, átmérője 7 m), illetve az esztergomi Bazilikában is használt (épült a 11. sz.-ban), 30*10 cm-es felületű, gyengén megmunkált mészkő építőanyag mind-mind beleillik a Magyar Királyság korai időszakában, a 11-12. században épült rotundák sorába. Az építés pontos idejét azonban nem ismerjük. Míg GERVERS szerint a templom a 11. század végén épülhetett, addig más források viszont arról számolnak be, hogy elképzelhető, hogy I. István rendeletének nyomán építették a templomot (mely szerint 10 falunként 1 templomot kell emelni), tehát már a század elején megépülhetett a rotunda.[20][21][22]

II.4. Falusi, nem kerektemplomok a Dunántúlon: A Litéri Református Egyházközség temploma és a Veleméri Szentháromság templom

Öskühöz közel fekszik Litér községe, amely már a balatonalmádi járás része (Veszprém megye), ahol szintén egy Árpád-kori templomot találhatunk. A református templom belső tere egy átlagos falusi templom képét mutatja, ám a templom meszes cementű homokkőből (más értelmezés szerint homokos mészkőből) (ld. 12. ábra) felépített, faragott kapuja (ld. 12. ábra) kiemeli az átlagos falusi templomok sorából. Ezt a kaput 1862-ben lemeszelték, és csak 1962-ben fedezték fel újra. A kapu bal oldalán Jakab apostol, míg a jobb oldalon valószínűleg Péter apostol képe látható, az oszlopok alatt pedig egy-egy oroszlán ül. Az ajtó felett látható timpanonban már szinte kivehetetlen Jézus, és az őrangyalok képe. Ma ezt a kaput tartják Magyarország legrégebben épült oszlopszobros kaputípusának. A templom kapujául szolgáló kőanyag nem azonos a környéken jóval gyakoribb permi vörös homokkővel. Emiatt, illetve írott források híján nem találtam semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy konkrétan melyik bányából származik ez az építőanyag.[23][24]

12. ábra: A Litéri Református Egyházközség templomának kapuja, és a kapu kőanyaga (meszes cementű homokkő/homokos mészkő)

Szintén falusi templomnak épült a Veleméri Szentháromság templom („Fények temploma) is, (ld. 13. ábra), amit Vas megyében, a körmendi járásban, Velemér község mellett találunk, a szlovén határtól csupán 2-3 km-re. Kőanyaga valószínűleg egy mai Szlovénia területén található durva mészkő bányából származik. (ld. 13. ábra) (Egy legenda szerint Muraszombatról hozták a kőzetet, de erre vonatkozólag nem találtam hitelt érdemlő információt.) A templom első, okleveles említése 1360-ból való, míg a templom különlegességét adó freskókat Aquila János készítette 1377-’78-ban úgy, hogy a lőrésszerű ablakokon beszűrődő fény nevezetes napokon bizonyos alakokat világít meg, így például a nyári napfordulókor kijelöli a templom hosszát, és megvilágítja a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket, jelezvén, hogy számukra is van kegyelem Isten előtt. A 19. század közepén Rómer Flóris hívta fel a figyelmet a templom páratlan értékeire, és részletes leírást készített a templom freskóiról, ami manapság igen hasznos forrás, mivel a templom beázását egy új tető sem oldotta meg, így a freskók állapota erőteljesen romlott. A következő felújításra 1941-ig kellett várni, azóta többször, legutóbb 2000-ben újították fel a „Fények templomát”. A legutóbbi felújítások óta felázás nyomait véltem felfedezni, aminek nyomán omlik kissé a vakolat is, de várhatóan a közeljövőben, egy kisebb renoválást követően megoldódik a probléma.[25][26]

13. ábra: A Veleméri Szentháromság templom és kőanyaga (durva mészkő)

II.5. Egykori és jelenlegi apátsági templomok: Lébény, Bélapátfalva, és Pannonhalma templomai

Lébény Győr-Moson-Sopron megyében, a mosonmagyaróvári járás déli részén található település. A lébényi Szent Jakab apostol templom (ld. 14. ábra) ma plébániatemplom, ám ez az ország legrégebben épült, komoly átalakításon át nem esett apátsági temploma is egyben, illetve ez az ország legelső, felújított műemléke is, ugyanis az 1879-ban véget ért renoválások óta komoly renoválásra nem szorult ez a nagyon vastag falú épület. Ez talán nem is meglepő, hiszen a templom építőanyagául szolgáló durva mészkőnek 12-40 MPa között váltakozó egyirányú nyomószilárdsági értéke kellően magas a szerkezet megtartásához.

Első írásos említése 1208-ból való, amikor II. András jelentős birtokadományokban erősítette meg az ide települő bencés szerzeteseket. A templom valószínűleg csupán néhány évvel korábban épülhetett: Falába az 1206-os évszámot vésték. (sajnos ez mára már nem látható) Kőanyagát a fertőrákosi kőfejtőből szállították ide, falait tehát a 13-16 millió évvel ezelőtt képződött lajtamészkő formációba tartozó durva mészkőből építették fel (ld. 14. ábra). Bár a 10-25 V/V% porozitásérték nem tekinthető kimondottan magasnak (bár alacsonynak sem) (a biatorbágyi, vagy a sóskúti mészkőbányában bányászott mészkő porozitása akár 37 V/V% is lehet), de feketedésre hajlamos. Sajnos ezzel itt is akadtak problémák, mígnem 2012-ben eltávolították a templom összes faláról a piszkos hatást keltő, kén-dioxiddal szennyezett levegőben, víz jelenlétével a kőfelületekre kirakódott gipszréteget. Ennek köszönhetően a templom falában kitűnően megfigyelhetőek a mészkőben fellelhető őslények is.[27][28][29][30][31]

14. ábra: A Lébényi Szent Jakab apostol Plébániatemplom, és kőanyaga valamilyen fosszíliával (durva mészkő)

Apátsági templomnak épült a Bélapátfalva határában az egykori ciszterci apátsági templom is. (ld. 15. ábra) Alapítása II. Kilit, egri püspök nevéhez köthető, aki 1232-ben rendelte el a kolostor építését. Az épületegyüttes késő román stílusban kezdett épülni, ám a tatárok 1241-ben az épülő kolostor közelében is megütköztek a helyi csapatokkal. A legtöbb forrás alapján azt kell feltételeznünk, hogy ekkor az épületnek még csak a főfalainak egy része állt, így jelentős épületkárok nem keletkeztek, de a tatárjárás után már egy új építőbrigád szerveződött, és a román stílusú alapon már a modernebb, gótikus stílust alkalmazták. A kolostorba 1246-ban költözhettek be a szerzetesek. Az épületegyüttest többször átalakították: a szerzetesek a református Perényi Péter zaklatásai nyomán 1534-ben hagyták el végleg a kolostort. Az oszmán uralom után az 1745-re befejezett felújításokkor már csak a templomot újították fel, a monostor romjain viszont a 18-20. században fürdőház, posztógyár és kőedénygyár is működött. Utóbbi 1927-ben fejezte be működését.[32][33]

A templom falának kőanyaga rendkívül vegyes. Fehér, piszkosfehér, szürkésfehér, vöröses, és barnásfekete kőzetek, továbbá tégla is megtalálhatóak voltak az épület falában, és egy szín többféle kőzetet is takarhat (pl. a fehér színű, falból kiesett darabkák egy része reagál, másik része nem reagál sósavval). Még a felhasznált mészkövek között is jelentős különbségek vannak: a porózusabb mészkő viszont olyan mállékony, hogy helyenként komoly, öklömnyi bemélyedésekként jelentkeztek a falban (ld. 15. ábra). Továbbá a falakon számos hosszanti irányú repedést figyeltem meg, ami a szerkezet instabilitását jelzi. Mindezek miatt nem csoda, hogy a legutóbb az 1960-as években renovált épületet 2021. szeptemberében el kezdték felújítani. (2021.01.28-án jártam a templomnál)

15. ábra: A Bélapátfalvi Ciszterci apátság temploma (részlet a Templomtúra 2021. 01. 26-28. című videómból), és falában egy komolyabb mélyedés a porózus mészkőben

A Pannonhalmi Bencés apátság temploma viszont jelenleg is apátsági templomként üzemel. Az apátság alatt elterülő város Győr-Moson-Sopron megyében, a pannonhalmi járás székhelye. Magyarország legrégebben, 996-ban alapított és oklevélben 1002-ben először említett bencés apátság a történelem folyamán többször is központi szerephez jutott: Itt tartották a Magyar Királyság előkelői azt az országgyűlést, amelynek keretében I. (Szent) László király (uralkodott: 1077-1095-ig) II. törvénykönyvének határozatait hozták. 1096-ban Könyves Kálmán király ebben a palotában látta vendégül Bouillon Gottfried, későbbi Jeruzsálemi uralkodó követeit. Az épületegyüttes többször jutott hadászati szerephez is: pogánylázadás, tatárjárás, és az Oszmán Birodalom előre nyomulásának alkalmával is megostromolták, 1047-ben egy pogánylázadás, míg 1594-ben az oszmán hadak be is vették..

Fénykora és a legnagyobb építkezések Uros apát idejében (1207-1242) történtek. Ekkor épült újjá az apátság központi temploma késő román stílusban, amit 1224-ben szenteltek fel. (ld. 16. ábra) A késő román stílusú templom oszlopait szürke színű, intraklasztos durva mészkő borítja, de a templomban alapvetően a tömött mészkő vörös és fehér változatai dominálnak. Előbbi a tardosi, utóbbi a süttői bányából került az apátságba. (ld. 17. ábra) Ezeknek a burkolólapként igen esztétikus kőzeteknek a szépségét tovább javítják a kőanyagban fellelhető, jó megtartású ősmaradványok is. Az apátságban további, fehér színű durva mészkövet is felhasználtak, ami a templom külső, kitettebb részein megfeketedett. Az apátság szűkebb környezetében egyáltalán nem jellemző kőzet a mészkő. A várhegy lejtői főképp löszből vannak.[34][35]

16. ábra: A Pannonhalmi Bencés apátság templomának belső tere

17. ábra: Bal oldalon a templom padlózata (fehér tömött mészkő), jobb oldalon pedig a templomban szintén gyakori vörös, tömött mészkő

III.  Összefoglalás, a kutatásaink alapján levonható konklúziók

Projektemet a legfontosabb kőzetek építőipari szempontból fontos tulajdonságainak összegyűjtésével, illetve rendszerezésével kezdtem meg, melynek során gyűjtött ismereteimet a projekt második részében a kijelölt műemléki templomoknál a gyakorlatban is alkalmazni tudtam, miután megállapítottam a templomok kőalapú építőanyagát. Megfigyeléseim és méréseim, illetve az épületek múltban bekövetkezett, írott forrásban fellelhető állapotváltozásainak köszönhetően az épület jövőbeli állapotára vonatkozó állításokat tudtam megfogalmazni, mellyel remélem, hogy hozzá tudtam járulni a vizsgált épületek jövőbeli hatékony műemlékvédelméhez.

mivel ezen információkban a jelenlegi, templomok leírásaival foglalkozó szakirodalmak hiányosak, esetleg hibásak, elsősorban a kisebb, falusi templomok esetében.

Az összegyűjtött adatok alapján általánosságban megállapítható, hogy a kisebb költségvetésű templomok esetében a lehetőségekhez mérten igyekeztek helybéli eredetű, és tartós építőanyagokat felhasználni a templomépítésekhez, és falait minél esztétikusabban kidekorálni. A nagyobb költségvetésű templomokhoz távolibb vidékekről, a legesztétikusabb kőzeteket kiválasztva díszítették az épületet, emiatt számos esetben nem, vagy csak visszafogottabban festették az épület falait. A templomok élettartamában azonban jelentős különbségek nem figyelhetőek meg a kis- és nagy költségvetésű templomok között, amennyiben mindkettőt megfelelő építőanyagból és minőségben építették. Ebből következően az épületben alkalmazott kőzet és a felépítés minősége jelentősen befolyásolja egy épület tartósságát.

Továbbá mérésekkel megállapítottuk, hogy az épületekben alkalmazott hárshegyi homokkő lepusztulási intenzitása nem egyenletes, ami a kőzet felületén kialakult mállási kéreggel van összefüggésben: a mállási kéreg kialakulása után, amíg a kéreg rajta van a kőzeten, lassabb a lepusztulás, míg a mállási kéreg leválása után a lepusztulás intenzívebbé, gyorsabbá válik.

IV.         A projekt alatt elvégzett munka

Projektemet számos alkalommal, és helyen népszerűsítettem: A projekt blogcsatornáján, a https://kozetek.blog.hu/ oldalon az összes bemutatott templomról hosszabb értekezést jelenttettem meg ismeretterjesztés céljából. Ezekkel együtt a projekt Blog, YouTube, és Facebook csatornáján 2021. októberig 20 bejegyzést jelenttettem meg, ebből 15 hosszabb-rövidebb terjedelmű tudománynépszerűsítő írás. Egy cikkem az ELTE Természettudományi Karának folyóiratában, a TéTéKás Nyúzban is megjelent. Továbbá a projekt YouTube csatornájára 3 videó került feltöltésre, illetve 3 előadást is tartottam a projektemmel kapcsolatban szintén tudománynépszerűsítő célból. Projektemet az ELTE III. Tudománykommunikációs versenyén is bemutattam, ahol videómmal 2. helyezést értem el.

A témába nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, mert úgy gondolom, hogy fontos kérdéseket feszegetett, amikre jelentős részben sikerült választ adnom. Remélem, hogy a jövőben folytathatom témám kidolgozását.

V.          Köszönetnyilvánítás

Nagy köszönettel tartozom témavezetőmnek, Kovács József DSC. Tanár úrnak, amiért az ösztöndíjas időszak alatt végig segítette munkámat szakértelmével, ötleteivel, kapcsolataival, és bármikor fordulhattam hozzá szakmai, és egyéb kérdéseimmel is.

Köszönettel tartozom Prof. Dr. Török Ákosnak, és Sági Tamásnak, amiért a projekt alatt többször fordulhattam hozzájuk szakmai kérdésekben segítségért.

Továbbá köszönettel tartozom Simonné Kollmann Krisztinának és Tóth Eszter Júliának, amiért bármilyen egyéb kérdésben fordulhattam hozzájuk.

Köszönöm a TéTéKás Nyúznak, amiért felületet biztosított a durva mészkővel kapcsolatban írt írásomnak.

Köszönöm minden idegenvezetőmnek a segítséget, akik a templomoknál rendelkezésemre álltak, és válaszolni tudtak a templommal és a környékkel kapcsolatos kérdéseimre.

Végül, de nem utolsó sorban pedig az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) „Tehetséggel fel!” keretének tartozom nagy köszönettel, amiért anyagilag támogatta projektem megvalósítását.

VI.           Bibliográfia

A Fizika alapjai (Szerk.: Dr. Erostyák János, Dr. Litz József); (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003), (135-147. o.)

A Föld és fejlődéstörténete (Die Entwicklungsgeschichte Der Erde); 685-694. o.; Gondolat, a TIT kiadója, 1975.

A mezítlábas Notre Dame (takos.hu)

Arday István, Buránszkiné Sallai Márta, dr. Makádi Mariann, dr. Nagy Balázs, Sáriné dr. Gál Erzsébet: Földrajz 9., 64-71., 76-91. o.; Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2016.

Árpád-kori műemléktemplom | karcsa.hu

Ásvány és kőzettan | Digitális Tankönyvtár (tankonyvtar.hu)

Báldi Tamás: Magyarországi Oligocén és Alsómiocén formációk (33-51. o.)

Bemutatkozunk | Bélapátfalvai Ciszterci Apátság (belapatfalvaiapatsag.hu)

Budapest földtani értékei és az ember (Szerk. Mindszenty Andrea) (17-29. o.)

Dr. Michael Roth: Kőkonzerválás és a kővédő szerekkel szemben támasztott követelmények (Építőanyag, 1997/1.)

Feldebrő - Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái (varlexikon.hu)

Fürdőház és posztógyár a monostorban » Építészeti emlékek (epitettemlekek.hu)

Grevers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (35-37. o.), Művészettörténeti füzetek 4., Akadémiai Kiadó; Budapest, 1972.

http://kallosd.hu/kallosd-tortenete/

http://www.szentjakabtemplom.hu/

http://www.temple-tour.eu/hu/csaroda/8

https://kirandulastippek.hu/orseg/velemer-arpad-kori-templom

https://osku.hu/index.php?p=adatlap&kategoria=latvanyossag&id=271

https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/budapest_rakoskereszturi_evangelikus_templom

https://varlexikon.hu/kallosd-szent-anna-templom

https://varlexikon.hu/liter

https://www.velemer.hu/fenyek-temploma/

Koppány Tibor: Az ösküi kerektemplom; Műemlékvédelmi Szemle (21-30. o.); Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994/2

Középkori Templomok Útja (temple-tour.eu)

Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat (https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/levardy_ferenc_a_literi_roman_kapuzat)

Magyar Larousse Enciklopédikus szótár III. kötet; „*Pannonhalma” szócikk, 246. o.; Librairie Larousse, Párizs, 1979 – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994

Magyar Nagylexikon XIV., „Pannonhalma” és „pannonhalmi apátság” szócikkek, 478-480. o.; Magyar Nagylexikon Kiadó; Budapest, 2002.

Mirák Katalin: „Templomot kell építeni!” – 70 éves a rákoskeresztúri evangélikus templom; Kereső szó, XVIII. évf. 42. szám, 2013. november

Országház, 18-, 19-, 20-, 21-, 22 . számú, valamint 4-, 5-, 6-, 7-, 8 . számú homlokzatai felújításának tervezése (Műszaki dokumentáció)
Elérhető: https://www.parlament.hu/documents/10181/22394/318_1_m.pdf/4b93c79d-8bb5-42ec-9d44-4d532644cc12

Református templom (csaroda.hu)

Rozgonyi Nikoletta: Durva mészkő viselkedése légköri szennyeződés hatására (Építőanyag 2002/6)

Török Ákos: Építészeti kőanyagok előfordulása és felhasználása a mai Magyarország területén a XVIII. századig (A Miskolci Egyelem Közleménye A sorozat, Bányászat, 74. kötet, (2008) p. 137-155)

Török Ákos: Geológia mérnököknek (Műegyetemi Kiadó Budapest, 2007) (76-299. o.)

Történelme :: Feldebroitemplom-hu

Vásárhelyi Balázs: Az alkalmazott kőzetmechanika alapjai (Hantken Kiadó, Budapest, 2016) (5-87. o.)

www.tirek.hu/lap/karcsa/cikk/mutat/templom/

Pápai & Á. Török: Physical changes of porous Hungarian limestones related to silicic acid ester consolidant treatments (Geological Society, London, Special Publications, 331, 147-155, 1 January 2010)

Bibliográfia a hivatkozás száma szerint:

[1] Mirák Katalin: „Templomot kell építeni!” – 70 éves a rákoskeresztúri evangélikus templom; Kereső szó, XVIII. évf. 42. szám, 2013. november

[2] https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/budapest_rakoskereszturi_evangelikus_templom

[3] ChronostratChart2020-03Hungarian (stratigraphy.org)

[4] A felső-oligocén eleje | Pannon Enciklopédia | Kézikönyvtár (arcanum.hu)

[5] Báldi Tamás: Magyarországi Oligocén és Alsómiocén formációk (33-51. o.)

[6] Budapest földtani értékei és az ember (Szerk. Mindszenty Andrea) (17-29. o.)

[7] Református templom (csaroda.hu)

[8] http://www.temple-tour.eu/hu/csaroda/8

[9] A mezítlábas Notre Dame (takos.hu)

[10] A mezítlábas Notre Dame (takos.hu)

[11] www.tirek.hu/lap/karcsa/cikk/mutat/templom/

[12] Feldebrő - Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái (varlexikon.hu)

[13] Történelme :: Feldebroitemplom-hu

[14] http://kallosd.hu/kallosd-tortenete/

[15] https://varlexikon.hu/kallosd-szent-anna-templom

[16] Z. Pápai & Á. Török: Physical changes of porous Hungarian limestones related to silicic acid ester consolidant treatments (Geological Society, London, Special Publications, 331, 147-155, 1 January 2010)

[17] Rozgonyi Nikoletta: Durva mészkő viselkedése légköri szennyeződés hatására (Építőanyag 2002/6)

[18] Országház, 18-, 19-, 20-, 21-, 22 . számú, valamint 4-, 5-, 6-, 7-, 8 . számú homlokzatai felújításának tervezése (Műszaki dokumentáció)
Elérhető: https://www.parlament.hu/documents/10181/22394/318_1_m.pdf/4b93c79d-8bb5-42ec-9d44-4d532644cc12

[19] Dr. Michael Roth: Kőkonzerválás és a kővédő szerekkel szemben támasztott követelmények (Építőanyag, 1997/1.)

[20] Koppány Tibor: Az ösküi kerektemplom; Műemlékvédelmi Szemle (21-30. o.); Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1994/2

[21] https://osku.hu/index.php?p=adatlap&kategoria=latvanyossag&id=271

[22] Grevers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (35-37. o.), Művészettörténeti füzetek 4., Akadémiai Kiadó; Budapest, 1972.

[23] Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat (https://reformacio.mnl.gov.hu/orokseg/levardy_ferenc_a_literi_roman_kapuzat)

[24] https://varlexikon.hu/liter

[25] https://www.velemer.hu/fenyek-temploma/

[26] https://kirandulastippek.hu/orseg/velemer-arpad-kori-templom

[27] A Fizika alapjai (Szerk.: Dr. Erostyák János, Dr. Litz József); (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003), (135-147. o.)

[28] A Föld és fejlődéstörténete (Die Entwicklungsgeschichte Der Erde); 685-694. o.; Gondolat, a TIT kiadója, 1975.

[29] http://www.szentjakabtemplom.hu/

[30] Török Ákos: Geológia mérnököknek (Műegyetemi Kiadó Budapest, 2007) (76-299. o.)

[31] Vásárhelyi Balázs: Az alkalmazott kőzetmechanika alapjai (Hantken Kiadó, Budapest, 2016) (5-87. o.)

[32] Bemutatkozunk | Bélapátfalvai Ciszterci Apátság (belapatfalvaiapatsag.hu)

[33] Fürdőház és posztógyár a monostorban » Építészeti emlékek (epitettemlekek.hu)

[34] Magyar Nagylexikon XIV., „Pannonhalma” és „pannonhalmi apátság” szócikkek, 478-480. o.; Magyar Nagylexikon Kiadó; Budapest, 2002.

[35] Magyar Larousse Enciklopédikus szótár III. kötet; „*Pannonhalma” szócikk, 246. o.; Librairie Larousse, Párizs, 1979 – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994