Pannonhalma Győrtől 25 km-re, délkeletre fekvő település, a Sokorói-dombság központi városa. Nevezetessége Magyarország legrégebben, 996-ban alapított és oklevélben 1002-ben először említett bencés apátsága (ld. 1. ábra), ami a város fölé magasodó „várban” található. Alapítója I. (Szent) István király volt.[1]

A hagyomány szerint Kr. u. 400 körül elhunyt Szent Márton (Tours püspöke, később Franciaország védőszentje) ezen a vidéken születhetett, ezért tiszteletére a hegyet Szent Márton hegyének nevezték, egészen 1823-ig, amikortól is Kazinczy Ferenc javaslatára kezdték Pannonhalmának hívni a hegyet, de a vár alatt fekvő települést 1965-ig Győrszentmártonnak hívták.[2]

1. ábra: A pannonhalmi bencés főapátság látképe Pannonhalma főteréről

Az apátság a történelem folyamán többször is központi szerephez jutott: Itt tartották a Magyar Királyság előkelői azt az országgyűlést, amelynek keretében I. (Szent) László király (uralkodott: 1077-1095-ig) II. törvénykönyvének határozatait hozták. I. László a monostorhoz csatolva királyi palotát is építtetett itt (valószínűleg egy, már korábban létező udvarház helyére). 1096-ban Könyves Kálmán király ebben a palotában látta vendégül annak a Bouillon Gottfriednak a követeit, aki az első keresztes hadjáratot vezetve 1099-ben elfoglalta Jeruzsálemet, és a Jeruzsálemi Királyság első vezetője lett. [1][2][3]

Az apátság fénykora és a legnagyobb építkezések Uros apát idejében (1207-1242) következtek be. Ekkor épült újjá az apátság központi temploma (ld. 2. ábra) késő román stílusban, amit 1224-ben szentelt fel.[4]

2. ábra: Az apátsági templom a főbejárat felől

Az apátság többször játszott hadászati szerepet is: többször el is pusztult, legelőször 1047-ben, egy pogányfelkelés következtében, de 1242-ben a tatárok ostromát sikeresen visszaverték. Azonban birtokainak nagy részét ezután elvesztette, így jelentősége is csökkent de a 15. század első felére birtokainak nagy részét visszaszerezve ismét fontos apátsággá vált. 1514-ben főapátság lett.[1][5]

Azonban az oszmánok 16.-17. századi támadásai miatt a szerzetesek többször kényszerültek elhagyni Szent Márton hegyét. 1585-ben szűnt meg teljesen a várban a szerzetesi élet.[1][2]

3. ábra: A várrá alakított apátság külső falai

Az oszmánok 1529. évi, Bécs elleni hadjárata után kezdték igazán várrá alakítani az apátságot (ld. 3. ábra). A 16-17. században gyakorlatilag végvárként funkcionált. Rövid időre, 1594 és 1598 között az oszmán hadak birtokolták a várat. A monostort 1638-ban III. Ferdinánd király állította vissza, főapáti függetlenségét azonban csak 1722-ben nyerte vissza.[2]

II. József, magyar király 1786-ban rendeletével megszüntette a monostort. Az ezt követő években a középkori tárgyakat is tartalmazó kincstár szinte nyomtalanul eltűnt az apátságból.[1][5]

1802-ben Ferenc, magyar király újra engedélyezte a monostorok működését azzal a feltétellel, hogy birtokain köteles ellátni a lelkipásztori feladatokat, és gimnáziumokat kell fenntartania. Mindezek miatt Ferenc király I. (Szent) István mellett szobrot kapott az apátság könyvtárában is (ld. 4. ábra). 1950-ben azonban ismét feloszlatták a monostort, és egy évvel később egyházmegyéjét is elveszítette, amit 1989-ben szerzett vissza. 1993 óta a pannonhalmi főapát a megyés püspök. [1] Az apátság ma az UNESCO világörökség része.

4. ábra: Az apátság alapítója, I. István, és újraalapítója, Ferenc szobra az apátság könyvtárában

Az apátság számos épületegységből áll, melyekhez rendkívül változatos építőanyagokat használtak fel. A legjellemzőbbek a különböző féle mészkövek, de a látogatók számára megnyitott területeken, burkolókőként homokkövet (ld. 5 ábra), illetve sötétszürke színű vulkáni kiömlési kőzetet (macskakőként) is láttam (ld. 6 ábra).

5. ábra: Homokkő burkolólap a várban

6. ábra: Macskakő (vulkáni kiömlési kőzet) a várban

A mészkövek közül legnagyobb mennyiségben a Gerecsében jelenleg is fejtett süttői, illetve a tardosi tömött mészkővel találkozhattam, amiket sajnálatos módon a pannonhalmi apátság audioguide-ja „vörös és fehér márványként” mutatott be. Az apátsági templom oszlopai szürke színű, kis hömpöly méretű intraklasztos mészszemcséket tartalmazó, valószínűleg nem túl nagy porozitású mészkőből van (ld. 7. ábra), padlózata fehér színű, tömött mészkőből (süttői), míg az altemplom bélletes kapuja vörös színű, tömött mészkő (tardosi) anyagú (ld. 8. ábra). A kerengőt a főtemplommal összekötő (szerintem nagyon szép) oszlopos kapuzat (ld. 9. ábra) oszloptalpai süttői, oszlopai tardosi, míg oszlopfői egyéb forrásból származó, szemlátomást jóval nagyobb porozitású, fehér színű durva mészkőből készült el. Valószínűleg hasonló durva mészkőből készült el az apátsági templom hátulsó, külső fele is, mert a természeti hatásoknak kitettebb felületeken a kőfelületre ráhordott sárga színű festék ellenére is a mészkövekre jellemző feketedés nyomait véltem felfedezni. (ld. 10. ábra)

7. ábra: Az apátsági templom egy mészkőoszlopa

8. ábra: Az altemplom lejárata vörös, tömött mészkőből készült el

9. ábra: Az apátsági templomot a kerengővel összekötő oszlopos kapu. Oszlopainak talpa süttői tömött mészkő, oszlopai tardosi tömött mészkő, oszlopfői durva mészkőből vannak

10. ábra: Megfeketedett mészkő az apátsági templom hátsó részén

Az apátság klasszicista stílusban elkészült könyvtárának padlóburkolatául szolgáló kőlapjai szintén vörös színű, bioklasztos, tömött mészkő a tardosi bányából. Ez ugyanaz a kőzet, mint amiből a debreceni vasútállomás épületének padlóburkolatául is szolgál. A debreceni vasútállomáson, és a pannonhalmi könyvtárban is nagyon sok, nagyméretű ammoniteszt, illetve egyéb őslény lenyomatát találtam meg jó állapotban. (ld. 11. és 12. ábra)

11. ábra: Ammonitesz lenyomata a pannonhalmi apátság könyvtárának padlóburkolatában

12. ábra: Ammonitesz a debreceni vasútállomás állomásépületének padlóburkolatában

A könyvtár oszlopai azonban valószínűleg nem mészkőből vannak, de kőanyagukat az oszlopra valószínűleg felhordott kővédőszerek miatt nem tudtam egyértelműen azonosítani.

A könyvtárból, a fellegvárból levezető lépcsőt fehér színű, tömött mészkővel burkolták, amiben számos, bár a vörös színű, tömött mészkőben találtakhoz képest jóval kisebb méretű őslényeket, főleg ammoniteszeket találtam. (ld. 13. ábra)

13. ábra: Ammonitesz a könyvtárból a várból kivezető lépcsőház burkolólapjain

Az egész épületkomplexumot körülvevő várfal kőanyagát különösebben nem vizsgáltam, de az már messziről is megállapítható volt, hogy nagyon vegyes, valószínűleg gyorsan, mindenféle építési törmeléket is összehordva építették meg. A falban ágyúgolyókat is lehetett látni, melynek anyaga valószínűleg valamilyen bioklasztos, durva mészkő.(ld. 14. ábra)

14. ábra: A vár fala ágyúgolyóval

Az apátság szűkebb környezetében egyáltalán nem jellemző kőzet a mészkő. A várhegy lejtői főképp löszből vannak, melyeken jó minőségű szőlőt termesztenek. A pannonhalmi borvidék ugyan nagyon híres, de kissé meglepő módon kevés pincészetben árulják a helyi borokat.

Maga a település, bár számos vendéglátói egységgel büszkélkedhet, nem épült rá komolyabban a turizmusra. Sokkal inkább egy viszonylag átlagos nyugat-magyarországi kisváros képét kelti.

Hivatkozások:

[1] Magyar Nagylexikon XIV., „Pannonhalma” és „pannonhalmi apátság” szócikkek, 478-480. o.; Magyar Nagylexikon Kiadó; Budapest, 2002.

[2] Magyar Larousse Enciklopédikus szótár III. kötet; „*Pannonhalma” szócikk, 246. o.; Librairie Larousse, Párizs, 1979 – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994

[3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Bouillon_Gottfried

[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Uros_(Oros)_pannonhalmi_apát

[5] https://hu.wikipedia.org/wiki/Pannonhalmi_Bencés_Főapátság