III. Az Ibériai Pirit Öv bányászati múltja
Az Ibériai Pirit Öv ércesedésének kialakulása, bányászata és környezeti problémái
Az Ibériai Pirit Öv talán az egyik leghosszabb múltra visszatekintő bányavidék. A folyók üledékeinek vizsgálata, illetve régészeti tanulmányok Kr. e. 2500-tól már teljes bizonyossággal mutatják a bányászati tevékenység megkezdődését (Olías Álvarez et al., 2008), de a különböző szerzők igen különböző időpontokat adtak meg a bányászati tevékenység kezdő időpontjára: Dixon (1979) Kr. e. 3000-ről, Inverno et al. (2015) Kr. e. 4000-ről számolt be, míg Tornos (2008) már Kr. e. 4500 évvel ezelőtt is bizonyítottnak látja a bányászat beindulását. Olías & Nieto (2015) arról számolt be, hogy Huelvától 30 km-re, északra (az Ibériai Pirit Öv déli részén) olyan régészeti leletre bukkantak, ahol az As, Cu és Zn anomálisan magas koncentrációját mérték a Krisztus előtti VI.-IV. évezredből, ugyanakkor azt hozzáteszik, hogy nagymérvű koncentráció növekedést a Krisztus előtti III. évezredből észleltek, és ezzel együtt szignifikánsan csökkent az erdőkhöz köthető pollenek mennyisége az üledékben, ami akár összefüggésben állhat a kohászat beindulásával és annak hatalmas fűtőanyag igényével.
Abban azonban mindegyik szerző egyetért, hogy a bányászati tevékenység intenzitása a Római Birodalom idejében ugrott meg jelentősen. Ezt grönlandi sarkvidéki jégminták ólom és réz izotópos vizsgálatai is alátámasztották: az időszámításunk kezdete körüli időben a jéggel együtt megfagyott ólom mintegy 70%-a erről a vidékről eredeztethető. Ugyanezt az eredményt mutatja a réz koncentráció vizsgálata is a jégben. Mindez talán érzékletesen kifejezi, hogy mekkora bányavidék is volt az Ibériai Pirit Öv ebben a korban, és hogy ezzel együtt mekkora környezetszennyezéssel járt a fejtés (Olías Álvarez et al., 2008; Olías & Nieto, 2015). Tornos (2008) alapján a római idők folyamán összesen mintegy 20 millió tonna ércet termeltek ki a Rio Tinto-i, és a tharsisi bányavidéken, pusztán analogikus eszközökkel. A rendkívül kemény kitermelési munkát embertelen életkörülmények között, rabszolgákkal végeztették el. Sajnos azonban a vájárok életkörülményei egészen az első erős, modernkori szakszervezetek megjelenéséig nem sokat javultak (Tornos, 2008).
A Római Birodalom hanyatlása után az érckitermelés sokkal kisebb intenzitással folyt tovább, egészen az 1860-’70-es évekig. Spanyolországnak ez az időszaka politikailag rendkívül instabil volt, forradalom forradalmat követett, és a még megmaradt spanyol gyarmatokon, pl. Kubán is lázadások törtek ki. Ennek ellenére a kapitalista berendezkedés és az egyre lazább törvények kedveztek az elsősorban angol tulajdonú bányacégeknek, akik így sorra nyitották meg a bányákat az Ibériai Pirit Övben. Az 1890-es évekre már több, mint 30 angol tulajdonú bányacég létezett Spanyolországban (pl. Rio Tinto Group, Tharsis Sulphur and Copper Co.), és a spanyol export 20%-át a nyersanyagkivitel tette ki. Ennek 20%-át Anglia irányába értékesítették (Escobar & Posse Andrada, 1991).
A Rio Tinto Csoport 1873-ban kezdte meg tevékenységét a Rio Tinto folyó forrásvidékének környékén. Az akkor angol és francia tulajdonban lévő Rio Tinto Csoport (Rio Tinto Group) rendkívül alacsony áron felvásárolta a Rio Tinto-i érctelep bányászati jogát az éppen akkor frissen köztársasággá kikiáltott Spanyolországtól (Escobar & Posse Andrada, 1991), és a következő évtizedekben mindenféle adó megfizetése alól is mentességet élveztek [3]. Ez volt az első vállalat, amelyik gépek bevonásával végezte itt a bányászatot (ld. 9. ábra). Bár a Rio Tinto cégcsoport 1954-ben kénytelen volt megválni bányászati jogaitól Spanyolországban (feltehetően azért, mert a Franco-féle diktatúra a cég számára kedvezőtlen rendeleteket hozott, bár a Rio Tinto Group honlapján a csökkenő érchozamra hivatkoznak), mára a legnagyobb bányászati óriáscéggé nőtte ki magát (Dixon, 1979; Olías Álvarez et al., 2008; [3]). Példának okáért ez a cégcsoport szándékozott volna Szerbiában is lítiumbányát nyitni, aminek engedélyeit a szerb kormány az igen heves tüntetések miatt kénytelen volt 2022 januárjában visszavonni [4].
9. ábra: A Rio Tinto Group munkatársai 1900-ban, egy feldolgozócsarnokban
(forrás: aytoriotinto.es)
A Tharsis Sulphur and Copper Co.-t 1866-ban alapította meg skót tulajdonosa. A cég Tharsis és La Zarza (ld. 4. ábrán, 30., ill. 27. számmal) térségében végzett bányászati tevékenységet. A Franco-féle diktatúra idején hasonló sorsra jutott a cég, mint a Rio Tinto Group, csak ez esetben spanyol tulajdonosok vásárolták fel a vállalatot a hetvenes évek folyamán, így a cég egészen 2006-ig létezett (Escobar & Posse Andrada, 1991).
A külföldi tulajdonú bányák olyan sikeresen tudták fokozni a kitermelést, hogy a 20. század elején a világ kitermelt piritjének 55%-a az Ibériai Pirit övből került ki (Olías Álvarez et al., 2008).
Az Ibériai Pirit Övben a XX. század végére az egyre csökkenő igény és az alacsonyodó felvásárlási árak miatt sorra zárták be a bányákat, így a XXI. század eleje válságos időszak volt a régió bányászata szempontjából. Ebben a korban csak kevés bánya működött. Ezek közé tartozik pl. az 1977-ben felfedezett Neves Corvo [5]. A XXI. század elejétől azonban nyilvánvalóvá vált, mára pedig végképp, hogy a gyarmatok nélküli Európa nyersanyagok (pl. ércek, szénhidrogének, stb.) nélkül nem tud versenyképes gazdaságként működni a világ más fejlett gazdaságaihoz képest (pl. Kína, USA) (Fornea & Pintér, 2020). Ezért ismét előtérbe került a terület nyersanyagainak kutatása, és kitermelése, melyet számos cég végez a területen. 2022 májusában több ilyen céget is volt szerencsém meglátogatni Délnyugat-Spanyolországban, és mindenhol igen intenzív kutatásra és/vagy kitermelésre utaló tevékenységet láttam (ld. 7. és 10. ábra).
10. ábra: Félbevágott fúrómag Cobre Las Cruces-ből. A mintában jól látszik a stockwork szövettel megjelenő szulfidérc az agyagpalában, illetve a másodlagos kvarcerek.