II. Az Ibériai-félsziget délnyugati részén lévő geológiai egységek bemutatása
Az Ibériai Pirit Öv ércesedésének kialakulása, bányászata és környezeti problémái
2. ábra: Az Ibériai-félsziget lényegkiemelt sematikus geológiai térképe. A térképen kivehető Huelva provincia (Spanyolország) körvonala, ahol az Ibériai Pirit Öv bányáinak nagy része található (forrás: Olías Álvarez et al., 2008 nyomán).
Az Ibériai-félsziget Európa délnyugati részén fekvő félsziget. Területének túlnyomó részén Spanyolország és Portugália osztozik. Geológiai értelemben három fő, és számos kisebb képződési egységre tagolhatjuk. A legidősebb kőzeteket a félsziget nyugati-középső részein találjuk (ld. 2. ábra, világosvörös és sötétvörös színű területek). Ezek közül a felszínen mostanáig megtalált legidősebb kőzetek ediacarai korúak, és az Ossa-Morena-zóna északi határvidékéről, a Badajoz-Córdoba-nyírózóna térségéből kerültek elő (ld. 2. ábra). Nagy mérési hibával ugyan, de kriogéni korú kőzetet is azonosítani véltek a közép-portugáliai Sardoal térségében (Eguiluz, 2018). A fenti kőzetek már az ediacarai végén metamorfizálódtak, de a Variszkuszi-orogén keletkezésének idején az Ibériai-masszívum teljes területe is erősen deformálódott, szárazra került és lepusztult.
Az alpi-orogenezis idején gyűrődött fel például a Pireneusok és a Betikai-hegység (ld. 2. ábra). A kainozoikum idején képződtek a félsziget folyók által, üledékkel feltöltött medencéi, például a Guadalquivir- és az Ebro-medence síkságai (ld. 2. ábra) (Magyar Nagylexikon IX., 1999; Olías Álvarez et al., 2008).
Az Ibériai-masszívum (Macizo Ibérico) (ld. 2. ábra) definíció szerint azokat a területeket foglalja magában, melyek a mezozoikum előtt keletkeztek, és gyűrődtek fel (megj.: nem összekeverendő a földrajzi értelemben használt „Mezeta” kifejezéssel) (Oliveira, 1990). Az Ibériai-masszívum egy-egy alegysége az Ossa-Morena-zóna (Zona de Ossa-Morena), és a Dél-Portugál-zóna (Zona Surportuguesa) is. Ez utóbbi zóna területén található jelen tanulmány tárgya, az Ibériai Pirit Öv (La Faja Pirítica Ibérica /Iberian Pyrite Belt), melynek kőzetei a devonban és a karbonban képződtek.
A Dél-Portugál-zónát északról az imént már említett, főleg paleozoikumi Ossa-Morena-zóna, és a kainozoikumban kialakult Sado-medence, délről a szintén kainozoikumi Guadalquivir-medence, nyugatról pedig többé-kevésbé az Atlanti-óceán határolja. A terület minél több szempontú leírásához feltétlen ismernünk kell a Dél-Portugál-zóna geológiai alegységeit (ld. 3. ábra).
3. ábra: A Dél-Portugál-zóna (Zona Surportuguesa) földtani térképe (forrás: Leistel et al., 1998).
a) A Pulo do Lobo Antiform
A legidősebb képződménytől a legfiatalabb felé haladva a Dél-Portugál-zóna első képződménye a Pulo do Lobo Antiform (ld. 3. ábra), melyet javarészt a Dél-Portugál-zóna többi geológiai egységéhez képest magas fokú, ám csak maximum zöldpala fáciesig jutott, felső-szilurtól alsó karbon korú kőzetek építenek fel [1]. Minden formációjában találunk valamilyen törmelékes üledékes, esetlegesen metamorfizálódott kőzetet: fillitet, kvarcitot, metagrauwacke-t, homokkövet, iszapkövet, agyagkövet és/vagy flist. Ezt az összletet több formáció esetében felzikus intrúziók, telérek szabdalják át, de a területen történt kutatófúrások tanulsága szerint a mélyben MORB típusú bazalt is jelen van. Ez utóbbi talán nem is meglepő, ha megemlítjük a még az Ossa-Morena-zónához tartozó Beja-Acebuches Ofiolitot, mely 100 km hosszan, a felszínen maximum 1500 méteres szélességben határolja északról a Pulo do Lobo Antiformot (ld. 3. ábra). A geológiai egységek kialakulásáról részletesen a IV. fejezetben értekezem, itt csak arról tennék említést, hogy a Pulo do Lobo Antiform, és a Beja-Acebuches Ofiolit nagyjából egyidős, mindkettő a Devon legvégén, a korai-középső famenni emelet idején képződött. Ezt spórákon és acritarchákon végzett vizsgálatok erősítik meg (Oliveira, 1990; Olías Álvarez et al., 2008).
