"Üdv Mordorban!" – köszöntött egy jó barátom Nyíregyházán, amikor leszálltam a vonatról. Tekintve, hogy a január 26-28. között többségében olyan helyeken jártam, amiket egyáltalán nem ismertem, egy kicsit én is tartottam a helytől…

Barátom Nyíregyházán idegenvezetőmmé szegődött, így a város legszebb tájaira kalauzolt el. Leginkább Nagyváradhoz tudnám hasonlítani Nyíregyháza sétálóutcáját, és a főterét. Széles, tágas terei, a körülöttük álló házak, és füves, fás parkjai szerintem nagyon hangulatossá teszik ennek a kb. 120.000 lelket számláló városnak a központját.

1. ábra: Nyíregyháza, Kossuth tér

2. ábra: Nagyvárad főtere

A térségre a "Mordor" kifejezést egész Szabolcs megyei tartózkodásom során csak akkor éreztem helyénvalónak, amikor megláttam, hogy milyen rossz busszal fogok utazni az innen kb. 63 km-re, északkeletre fekvő Tákosra.

Szabolcs megyében SOKKAL több erdő és fa van, mint az Alföld eddig általam alaposabban ismert területein (pl. Hortobágy). Meg is lepett, hogy az Alföld ezen régiójában mennyivel kevesebb szántóterületet alakítottak ki. Ebben a térségben első látásra fás-gyümölcsös ültetvények sorakoznak feltűnően sok helyen, de az erdőségek sem ritkák.

Megemlíteném, hogy Baktalórántháza milyen rendezett, erdőkkel körülvett, szimpatikus városnak tűnt azon átutazva. Vásárosnaményről ugyanezt már nem mondanám el.

A Krasznán és a Tiszán átkelve eljutottam a "második Tiszántúlra" (ez nem hivatalos kifejezés). Ezt a területet is ugyanúgy jellemezném, mint Szabolcs megye többi részét.

Tákosnál leszállva egy nagyon csendes faluba csöppentem, és mikor odaértem a "Mezítlábas Notre Dame-hoz" (a tákosi templom elnevezése), kicsit úgy éreztem itt magam, mint egy skanzenben. A házak egészen egyhangúak, gyakorlatilag az összes 2001-ben, a nagy árvíz után lett felújítva. Munkalehetőség nem sok van a faluban, így jellemző az elvándorlás a térségből.

3. ábra: Tákos, falukép

A tákosi templom mennyezetén 58 fakazetta van, melyből egy sem egyforma. Ezeket egy erdélyi mesterember készítette el a 18. században. A templomról részletesebb értekezést talál ezen az oldalon: A csarodai és a tákosi templom - Kőzetek, mint építőanyagok (blog.hu)

4. ábra: A tákosi templom

A Tákosi Református Egyházközség gyakorlatilag a templomba való belépődíjból tartja fenn magát. Az istentiszteletekre kb. 20-25-en járnak el, a maximum kb. 27 fő. A nők a nyugati, a férfiak a keleti szárnyban szoktak ülni, míg a még nem konfirmáltak a karzaton foglalhatnak helyet. Előző lelkészüket meg nem nevezett okból két éve eltanácsolták, így két éve csak tiszteletbeli lelkészük van, aki hamarosan, a helyi parókia felújítása után állandó lelkésszé válhat.

Továbbutazva Csarodára a tákosinál is szembetűnőbb, hogy a falu a templomból él, legalábbis a helyi egyházközség mindenképpen (külön buszparkoló épült), de itt is nagyon kevés munkalehetőség van.

A "Mosolygó szentek temploma" Magyarország egyik legrégibb temploma, aminek ráadásul különlegessége, hogy épületszerkezetét egyszer sem kellett renoválni, mindösszesen a padlózatát újították fel a 2001-es árvíz után (a templomot az ár éppen nem érte el). Falainak alapja kb 30 cm magasig kőzet anyagú, amely idegenvezetőm elmondása alapján nagyobb valószínűséggel a barabási, vagy a beregszászi kőfejtőből származik, vagy kisebb eséllyel a Tarpa melletti kőfejtőből. Az előbbi kettő riolitot fejtett legfőképpen, utóbbi pedig dácitot. A kőzet megjelenése alapján ez megállja a helyét. A templomról részletesebb értekezést talál ezen az oldalon: A csarodai és a tákosi templom - Kőzetek, mint építőanyagok (blog)

5. ábra: A csarodai templom belső tere

A templomi istentiszteleti alkalmakra kb. 60 fő jár rendszeresen. A templomnak viszont nagy a vonzereje: nagyobb buszos csoportok (pl. osztályok, turistacsoportok) tavasszal és ősszel, nyáron inkább családok és párok látogatják a templomot.

6. ábra: Csaroda községháza

Bereg megyéből Vásárosnaményre visszatérve felszálltam a Záhony irányába tartó kis, piros dízelvonatra, és elmentem vele Tornyospálcáig. A vonatúton azt tapasztaltam, hogy a vidéken sok település van, melyek házai közepes, vagy rossz minőségűek, bár annál jobbak, mint amilyenre "Mordor" alapján számítani lehetett.

Tornyospálca környékén nagyon szép, lösz anyagú dimbes-dombos a felszín. Úgy vettem észre, hogy az itteni lösz puhább anyagú, mint a Gödöllői-dombságban (pl. Péceltől északra). Viszont, mivel a "dűnék" sehol sem meredekek, ezért a növényzet megtartja az üledéket, így nem alakultak ki olyan szakadékos völgyek, mint a Gödöllői-dombságban. Az vasútállomás közelében egy bevágódásban viszont egyértelmű, mesterséges felszínalakítás folyt (ld. 7. ábra), így az itteni lejtők sokkal meredekebbek a természetesnél. Ennek ellenére a legtöbb helyen még így is könnyedén le-fel lehetett járkálni, de néhány helyen viszont csúszópályák alakultak ki (pl. alátámasztás elvesztődése miatt), így itt suvadásos jelenségek voltak tetten érhetők igen kicsiben.

7. ábra: Domborzat Tornyospálca térségében. A mélyedés mesterséges kialakítású

8. ábra: Lecsuszamlott blokk egy meredekebb lejtőn

Tornyospálca egyébként egészen rendezett településnek tűnt.

Innen Kisvárdára utaztam, ahol a szálláshelyem volt. Ez az egyetlen olyan hely a mai napon, ahol már jártam. Ez a 17000 fős város tényleg egy tipikus kisváros, ahol minden fontos dolog megtalálható, és szerintem mindez egészen élhető környezetben.

9. ábra: Kisvárda gimnáziumának épülete

Másnap, január 27-én a reggeli után folytattam utamat Nyugat felé. Ez a Tisza közelségében lévő térség igen mocsaras, ezért az itteni települések házai csak a magasabban fekvő kúpokon tudtak megépülni. Emiatt igen szabálytalan településképek alakultak ki ezen a vidéken (Kékcse, Tiszakanyár).

Úticélom Cigánd volt, mert innen indult a busz Karcsa irányába. Mivel Kisvárdáról Cigándra csak kora reggel, vagy túl későn indul busz, ezért én csak Tiszakanyárig jutottam el a busszal, innen pedig gyalog indultam el Cigánd felé.

Tiszakanyár „külvárosáról” azt tudom elmondani, hogy ismerek olyan embert, aki nem biztos, hogy át mert volna rajta gyalogolni. Innen eljutottam a Tisza-hídhoz. A hídon átgyalogolva pedig átértem Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, ahol az egész kirándulásom legizgalmasabb perceit élhettem át…
egy autó a közelembe érve el kezdett lelassítani…

A sztori a holnapi bejegyzésemben folytatódik.

10. ábra: A Tisza-híd Cigánd és Tiszakanyár között