A Tiszán átkelve átjutottam Borsod-Abaúj-Zemplén megye cigándi járásába, a Bodrogközbe, és Cigánd felé gyalogoltam a 381-es országút mentén.

1. ábra: Úton Cigánd felé

Már kezdtem érezni a lábamban a kilómétereket, amikor egy platóskocsi a közelembe érve lelassított. Kíváncsian vártam, mi fog történni.

A sofőr, egy középkorú férfi, azt kiáltotta oda nekem:

• Helló, Cigándra megyek!... Beszállsz?

Szívem szerint rögvest beültem volna, mert ezzel sok időt spóroltam volna meg. Persze kicsit óvatos is voltam, de mivel néhány kérdésemre válaszolva normálisnak tűnt, ezért köszönettel beszálltam mellé. Útközben megtudtam róla, hogy Cigándon építkezik a cége, és éppen oda tart. Mióta megnősült, azóta Dombrádon lakik, és van két szép lánya, akik 13 és 15 évesek. Ehhez azt a megjegyzést fűzte, hogy hamarosan már fájhat a feje miattuk... Mire én is elmondtam a magam történetét, már Cigándra értünk, ahol a megbeszélt helyen kirakott. Szuper, hogy milyen segítőkész errefelé néhány ember!

Cigándból nem sokat láttam. Egy jó régi busszal jutottam el Karcsára. Út közben azt tapasztaltam, hogy ezen a vidéken a Szabolcs megyeihez képest jóval visszafogottabb számú gyümölcsös található meg, és sokkal nagyobb méretű szántóföldek vannak.

Karcsa egészen szép falu, lakossága kicsit 2000 fő alatt van. A falu közepén található a Karcsai-tó, melyhez kapcsolódóan vízisport egyesület is működik

2. ábra: A karcsai templom belső tere, előtérben egy eredeti, faragott oszlopfővel

A karcsai templom rotundája a 11. sz.-ban épült (elképzelhető, hogy még I. István korában), de az bizonyos, hogy annak idején sokkal alacsonyabb volt, mint most. A templomnak ez az egysége téglából készült el. A tatárok nem jutottak el erre a mocsarak által körbevett területre. A templom főhajója a 13. század végén kezdett el épülni, de mellékhajói sohasem készültek el. A megépült főhajó építőanyaga Kiskövesdről (SK) és Bodrogszentesről (SK) származó vörös trachit, vagyis magas SiO₂ tartalmú kőzet, amiben nagy az alkálifém-oxidok összetétel aránya is. A karcsai templomről bővebb értekezést talál ezen a linken: A karcsai templom, a trachitról pedig ezen a linken (2. ábra): A magmás kőzetek építőipari felhasználása

3. ábra: A karcsai templom főbejárata. A képen látható oszlopfők mészkő anyagúak, ami jól láthatóan kevésbé ellenálló az eróziós elemeknek.

Karcsán meglepően sokan várták a Sátoraljaújhelyre tartó buszt, amely így tele is lett. A Bodrogközből szenzációs kilátás nyílik a Sátoraljaújhely felett magasodó hegykúpokra, de a buszból nem tudtam valami jó fotót készíteni róluk.

4. ábra: Rosszul sikerült fénykép a Sátoraljaújhely felett magasodó kúpokról, a Bodrogközből

A Bodrog a Tiszával ellentétben egészen magas vízállást mutatott (2021.01.27.).

Sátoraljaúhely gyönyörű helyen fekvő járásszékhely. Bár maga a város nem ilyen gyönyörű, de a körülötte fekvő hegyek miatt nagyon jó hangulatú település, amit tovább fokozott a szállingózó hóesés is. Erre a helyre még biztosan vissza fogok térni!

5. ábra: Sátoraljaújhely, vasútállomás

A Sátoraljaújhelynél emelkedő magas hegyek egyre alacsonyabbá váltak Sárospatak felé, majd Szerencs térségétől már szinte síkvidéki látvány fogadott. A vonatra, amivel utaztam Miskolc felé, Sárospataknál felszállt egy 73 éves bácsi, aki velem szembe ült le. Nagyon jót beszélgettem vele: megtudtam, hogy épp azért utazik fel Budapestre, mert beperelte az egyik bankot, mivel szerinte tisztességtelenül bánt vele, mint ügyféllel, és igen bizakodó volt a sikerét illetően. Emellett elmondta azt is, hogy hogyan hagyta el a felesége (és két általános iskolás fiát) 45 perc alatt egy este úgy, hogy igazán nem is vitatkoztak. Nagyon érdekes volt a többi története is.

Miskolc-Tiszainál átszálltam egy személyvonatra. Azt kell mondanom, hogy Miskolc-Tiszai pályaudvar talán az egyik legrosszabb állapotban lévő vasútállomás azok közül, amiket eddig láttam. Ráadásul a durva mészkő falborítás repedéseiben, likacsaiban penészfoltokat láttam, ami erősen rontotta a pályaudvar összképéről alkotható benyomást.

6. ábra: Durva mészkő falborítás Miskolc-Tiszai pályaudvaron

Útközben, Miskolcot magam mögött hagyva csak igen halványan lehetett látni a Bükk kiemelkedéseit. Maklár térségében gyönyörű, vörös naplementében volt részem.

Egerben felszálltam az Ózdra tartó volánbuszra, amivel az Eger-patak völgyében, a teljes sötétségben kanyarogtunk fel Bélapátfalvára, ahol az aznap esti szállásom volt. A rossz látási viszonyok mellett az igen csúszós út is nehezíthette a sofőr dolgát, mert Bélapátfalván kb. 30 centi hó volt (Egerben semennyi) (2021.01.27.-28.). Alig vártam, hogy másnap eljuthassak a bélapátfalvi ciszterci apátsághoz, és a feldebrői Szent Márton plébániatemplomhoz...

7. ábra: Bélapátfalva egy havas utcája másnap reggel